Lótusz születés

 A lótusz szülés fogalmát egyelőre kevesebben ismerik, pedig a természetes és gyengéd születéshez kapcsolható. Arról szól, hogy a baba méhlepénnyel való kapcsolata minél tovább fennmarad, nem vágják el a köldökzsinórt a szülés után. Ez a kapcsolat eltarthat 3-5, de akár 7-10 napig is. Ez a „szülési” mód egyfajta megnyugtató átmenet a baba számára a méhből a világunkba érkezés között.

A méhlepényt és a köldökzsinórt megmossák, áttörlik, majd különböző gyógynövényekkel (levendula, rozmaring, stb., mások ezek sóval kevert változatát használják) beszórják. A korai napokon jelentkező (3-4) ammónia szagot egy kevés illóolajjal szokták semlegesíteni. Az el nem vágott köldökzsinór, amíg a méhlepény lüktetése meg nem szűnik, a normális szüléshez képest 30-50%-kal több vért juttat a baba szervezetébe, ám a méhlepény feladata a szülést követő néhány órán belül befejeződik. Úgy tartják, hogy az energiaáramlás viszont ezen a ponton túl is folytatódik, amíg a baba készen nem áll a leválásra.

A Sacred Birthing szerzője Sunni Karl szerint a baba és a lepény közös auramezőben léteznek és amikor a köldökzsinórt elvágják, hirtelen az aura egyik fele eltűnik. Ennek a fél energiamezőnek a pótlása a babának hatalmas erőfeszítés. Egy traumás szülés után, vagy ha a csecsemő esetleg nem tökéletes egészséggel születik, szükség lehet erre az extra energiára.

A szülés után komoly logisztikázást kíván a szülőktől a baba és a méhlepény közti kapcsolat megtartása, de megéri: a lótuszbabák kevesebbet sírnak, nyugodtabbak, békésebbek. Gyakran nem öltöztetik fel a születést követően a kisbabát, hanem meztelenül kerül az anyukája mellkasára. Az első 15-20 órát hol az édesanyja, hol az édesapja lehetőleg csupasz mellkasán tölti. Kevesebbet mozgatják a csecsemőt, nem jellemző, hogy egyik helyről a másikra vinnék, felkapkodnák, leginkább csak óvatosan forgatják és az édesanya csak rövid időre hagyja magára a babát. A bőrkontaktus az aranyórákon túl is megmarad.

Sokan fertőzésveszélyesnek gondolják, hogy a folyamatosan „bomló” méhlepény az újszülöttel kapcsolatba kerüljön, de ilyenkor nem a méhlepény rohadva bomlására kell gondolni. Legtöbbször szárító hatású növényekkel, sóval kezelik a lepényt, hagyják a levegővel érintkezni, így a száradása gyorsabban megy végbe. Leginkább szita-szerű kosarakban vagy direkt erre a célra varrt zsákocskákban tárolják, hogy átjárja a friss levegő, így nincs különösebb szaga. Sokan azt állítják, hogy a méhlepénynek és a köldökzsinórnak eleve csecsemő illata van.

Magyar nyelven kevés információ olvasható róla, de 'lotus birth' angol kifejezéssel több találatot is hoz a gugli és a youtube is.

Itt, az etsy-n pedig gyönyörű 'lotus kit'-ek, avagy lótusz készletek láthatóak.

Itt pedig gyönyörű képek, többek között a használt gyógynövényekről (rózsaszirom, rozmaring, zsálya, levendula) és egy bambusz gőzölőről. 

Ha pedig bővebben olvasnátok a lótusz szülésről, akkor a külföldi anyagon kívül ezt a magyar blogot ajánlom.

Ti mit gondoltok a lótusz szülésről?

Cicisztori

Egy cikk (Szoptatás egy éves korfölött) megjegyeztem, hogy talán, egyszer mesélni fogok a szoptatással kapcsolatos véleményem alakulásáról, meg persze lesz sok-sok szó a szoptatásról is önmagában, aztán ahogy kutakodtam-kutakodtam, szembe jött velem egy cikk. És akkor letaglóztam. Mert persze azonnal tudtam kötni emlékek tömkelegéhez és egy számomra nagyon kedves élményhez is, mivelhogy a dúlaképzpés keretein belül részt vettem Hoppál Bori előadásán, ahol többek között szóba kerültek a cicik is. Hát persze, hogy a cicik (is) :)

És most úgy érzem, azonnal írnom kell erről, míg el nem múlik a belső pörgés, amíg még bennem van. Csak remélni tudom, hogy érdekes lesz. Bizony, cicikről fogok írni.

Eleinte szerintem egyik lány életében sem központi ez a „cicidolog”, egyszerűen nincs cici. Talán azoknak, akiket vagy akiknek a testvérét szoptatott az édesanyja, közelebbi témának számít vagy természetesebb, de számomra, akit cumisüvegből tápláltak és aki egész tizenéves koráig nem látott női mellett csupaszon, annak fura, már-már megmagyarázhatatlan misztikum övezi ezt az egészet.

Nem tudnám megmondani, mi volt a legkorábbi cicista emlékem, de arra emlékszem, hogy mindig volt bennem valami félelem, hogy például uszodában vagy „véletlenül” elő bukkan egy női mell és akkor mégis mit lehet tenni? Előre éreztem, hogy sokkolva leszek. Már akkor is egy nagyon intim, bensőséges valaminek gondoltam a nő viszonyát a saját melleihez, meglehet túlbagatellizáltam és izgultam, hogy eljön a pillanat, amikor rám is nő kettő olyan és akkor mégis mihez kezdek?

Arra emlékszem, hogy már elég sokan hordtak melltartót, amikor a sajátjaim megiperedtek és akkor elkezdtem túlméretezett pólókban és pulcsikban feszengeni és takargatni. Még élénken él bennem, hogy anyám messze nem tartotta melltartó érettnek a helyzetet, mikor én esdekelve könyörögtem, hogy nekem bizony kell valami, ami féken tartja ezeket az egyre növekvő „izéket”. Innentől még szigorúbb titoktartás övezte a ciciket, egy ideig próbáltam leplezni a meglétüket, aztán már nem lehetett tovább bújtatni: megcicisedtem. Nem fájtak kimondottan, érzékenyek voltak, de tudtam hason aludni, viszont néha furcsán bizseregtek, hát, gondoltam, biztos megmacskásodtak és elkergettem minden szürreális gondolatomat.

Aztán volt egy pillanat, amikor vége elérték a „normális” méretüket és formájukat, egész jól összehaverkodtunk. A túlérett barátnőim eddigre már egész cicikolosszusokat dédelgettek a mellkasukon, én örültem, hogy az enyémek „pont jók”. Jött egy-két fiú, de a kezdeti bizakodás ellenére, nem engedtem túl közel őket, ezek a csajok mégis az enyémek, foglalkozzon a sajátjával.

Aztán túllépik a B-s méretet, és persze pont akkor jön a nagy szerelem. Tudjátok, az amelyikért általában meg tudnánk dögleni a kamaszkorunk végén, az a bizonyos „igazi”, nyilván akkor ezt hittük. Én is, a cicik is, minden. Mintha izzó vasalótalpat nyomnának az ember képébe, amikor azt mondta a delikvens, hogy ő a kis ciciket szereti, az „animés” ciciket. Gondolhatjátok, hogy menten a föld alá süllyedtem. Jött egy „csúnya vagyok, csúnyák a melleim is, mindenem” korszak, amiből nagy ívben lendültem át a csöcsök időszakába. Melltartóhőskor: én is megvettem a legszebbeket, emlékszem, mekkora izgalom volt egy női fehérneműboltba bemenni és valami extrémebb csipkéset kiválasztani.

Végül a jelenlegi korszak, amikor a valamikori kis cicikből nem maradt semmi. Azt szoktam mondani, hogy én azért nem alszom meztelenül, mert ha befekszünk az ágyba én meg a Pasi, akkor úgy leszünk, hogy ő, én, és a csöcsök. Szeretek mély dekoltázsos felsőket felvenni, de már diszkrétebbeket, mint régebben, mert ha túl mély a kivágás, akkor hirtelen megszűnik az arcom, és a legtöbb férfi átszellemül mély cicistává. Viszont már nem érzek késztetést arra, hogy dicsekedjek velük, néha pedig kimondottan kellemetlen, amikor a nagyáruházban a takarítós bácsi kis híján belebukik arcostól a dekoltázsomba. Hát nem szégyelli magát?!

És baromi jó érzés, amikor egy feszültebb, rohanósabb nap után hazaesek és második-harmadik teendőként letépem magamról a melltartót. És bizony, néha szuper érzés itthon egy szál trikóban flangálni minden szemérmetlenség nélkül. Megkönnyebbülés. Átlényegülés. Eszméletlen harmónia és testiség. Szex pedig csakis melltartó nélkül, nem is értem a mostani filmeket: mit takargatják a didkókat az adoniszi pasik előtt?!

A legközelebbi kihívás számunka a terhesség és a szoptatás lesz. Várjuk? Félünk? Lesz-e elég tej? Mi lesz, ha lógni fognak, mint két agyonhordott zokni? Aggódunk? Nyilván. Izgulunk? Nagyon! Menni fog ez a változás? Naná. Annyi mindenen átmegy az ember teste, hogy én hiszem, a komfortzónánk túli igénybevételnek és megpróbáltatásnak is ellen tudunk állni, így felesleges előre hisztiznünk miatta.

Külön kaland a saját testképünkről alkotott véleményünk, a hozzá fűződő érzéseink, lehet éppen szeretetünk alakulása. Végszóul: harmónia a testnek és a léleknek egyaránt!  

Ajánlom a fent említett hivatkozásokat és Hoppál Bori bármilyen munkásságát, legyen az előadás, könyv, facebook oldal, mind-mind olyan szellemiséggel, energiával, erővel, szemlélettel bír, amit szerintem minden nőnek el kéne sajátítani. 

Ki a dúla?

Ki a dúla?

Dúla – görög eredetű kifejezés, jelentése: segítő asszonytárs. Általában saját szülési tapasztalattal rendelkező nő, aki fizikai, érzelmi és információs segítséget nyújt az anyának és párjának a várandósság idején, a szülés alatt és akár utána is, ha szükséges.

A dúla:

-meghatározó élménynek tartja a szülést, születést

-tisztában van a születés természetével

-megérti, elfogadja és támogatja az édesanyát, az ő érzelmi igényeit

-szülés alatt végig a vajúdó mellett marad megszakítás nélkül

-érzelmi és fizikai támogatást is nyújt, igény szerint

-segíti az anyát, igyekszik biztosítani az anya kényelmét

-objektív információnyújtással segít a döntések meghozatalában, de nem véleményez és semmiképpen sem erőlteti rá a saját elképzeléseit, véleményét az anyára és párjára

-támogatja az anya, az apa és a kórházi segítők közötti kommunikációt

-szükség esetén kiegészítheti a partner és a kórházi segítők által nyújtott gondoskodást

-támogatja a szülőpár döntéseit

-együttérző szerepet tölt be, meghallgat, bátorít, segít!

-különböző fájdalomcsillapítási technikákat mutat az édesanyának és párjának, amit esetleg az édesanya párja is tud alkalmazni a vajúdás során, légzéstechnika és testhelyzetek ajánlásával könnyítheti az édesanya fájdalmait, segíti a vajúdás haladását

-rugalmasan alkalmazkodik a változó igényekhez

-segítségével az édesanya elkészítheti szülési tervét

-segíthet az első mellre helyezésnél

Mit nem csinál a dúla?

-nem hoz döntéseket az anya és a párja helyett, tehát nem dönt helyetted

-nem erőlteti rád saját véleményét, meggyőződését

-nem akar rábeszélni vagy lebeszélni semmiről, elsősorban az anya igényei a legfontosabbak

-nem kardoskodik a kórházi személyzettel

-nem szól bele szakmai kérdésekbe a kórházban

-nem végezhet klinikai, kórházi tevékenységet, tehát nem mérhet vérnyomást, nem végezhet hüvelyi és egyéb más vizsgálatokat, nem ellenőrizheti a magzati szívhangot, ezek mind a kórházi személyzet, az orvos és a szülésznő kompetenciái

-nem pótolja az egészségügyi dolgozók, az orvos és a szülésnő munkáját, hanem igyekszik kiegészíteni azt

-ugyanakkor nem veszi át az apa szerepét sem

A dúla és a szülőpár közötti kapcsolat legjobb esetben már a várandósság idején megkezdődik, kölcsönös empátiára, bizalomra épül. A dúla kideríti, hogy mik az édesanya vagy párjának a szüléssel kapcsolatos elképzelései, vágyai, céljai. Esetleges kérdésekben más megvilágításban is átbeszélhetik a közelgő események alakulását, a dúla információval látja el őket a terhességgel, a szüléssel kapcsolatban, igény szerint más témákról is beszélgethetnek a szülőpár félelmeinek eloszlatása érdekében. A találkozások központi témája az édesanya és a baba elsődleges igényei, így a dúla tevékenysége ezekhez igazodik.

A gyermekágyas időszakban is segítheti az új családot, amennyiben erre van igény. Támogatja a szoptatást, segítheti az édesanyát a számukra kényelmes szoptatási forma megtalálásában, kialakításában. Segíthet a szülésélmény feldolgozásában, az anyai szerepbe való átlényegülésben.

Kik vehetik igénybe a dúlák segítségét?

Mindenki, aki úgy érzi, hogy szüksége van ilyen jellegű támogatásra.

Hol lehet dúla jelenlétével szülni?

1998-ban életbe lépett egészségügyi törvény alapján: „A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen, [...]” Eszerint minden kórházban lenne lehetőség a dúlával történő szüléskísérésre, de általában ez mindig külön megállapodás kérdése. 

A következő bejegyzésben az eddigi tapasztalatok alakulásával foglalkozunk, amiből kiderül, miért lehet fontos az édesanya számára egy asszonytársi segítő. 

Fogyó Hold

A telihold után következik a fogyó hold, ami mindig változást jelent. Ez a gondolatok megtisztításának és a lecsillapodásnak az időszaka.

Az energiák finoman átalakulnak, egyik végletből haladunk a másik felé. Ez a kiáramoltatás ideje, ilyenkor hatásosabban tudjuk összpontosítani az erőnket, a Hold most energiafelhasználásra hív. Ekkor még a házimunka elvégzése is könnyebb lehet.
Női szempontból ez az ovuláció utáni, a menstruáció előtti időszak. Fogyó hold idején a leghatásosabbak a fogyókúrák és méregtelenítő kúrák. Ilyenkor nem kívánjuk annyira az édességet és a zsíros ételeket, mint mondjuk teliholdkor.

Érdemes új dolgokba belekezdeni vagy káros szokásainkról leszokni. A mostani lelkiállapot leginkább stabil. A szervezet nedvességtartalma viszont csökken, ami száraz bőrrel vagy akár székrekedéssel is járhat. Ilyenkor a nedváramlás fordított irányba halad: a bőrtől a belső szervek felé, a természetben a lombkoronától a gyökerek irányába. A holdfázis viszont kedvez a különböző bőrkezeléseknek, mivel szárazabb a bőr, hatásosabbak a különböző krémek.
Műtétek szempontjából minél közelebb esik a beavatkozás a holdtöltéhez, annál veszélyesebb. Érdemes figyelni az adott szervre vonatkozó asztrológiai jegyet és hogy ne abban álljon a Hold. Ha lehet választani, érdemes a fogyó hold idejére ütemezni az operációt.

Ha bármiféle tapasztalatod van a Holddal kapcsolatban, nyugodtan oszd meg velünk!
Legyen áldott napotok!

Mindenszentek, Halottak napja, Halloween és Samhain

Fantasztikus, energikus hét ez a mostani: telihold, Mindenszentek, Halloween, Samhain... Micsoda?

Kezdjük talán az elterjedtebbel. Mindenszentek az üdvözült lelkek emléknapja, a katolikus keresztény világ november 1-jén ünnepli. Az ünnep 741-ben III. Gergely pápa idején jelent meg először, 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismert ünnep.

Nem tévesztendő össze a halottak napjával, amit egyháztanilag a szenvedő Egyház a következő napon, tehát november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Az angolszász országokban a Mindenszentek napját megelőző este október 31-e, ez az egyre divatosabb halloween ünnep, más néven „all hallows' evening” (minden szent estéje), amit már egyre több fantasy film és sorozat beépített a szókincsébe.

A mindenszentek ünnepe a katolikus egyház saját ünnepe. A kelta Samhain pogány ünnepet az ókereszténység elítélte, noha a kelta népek számára ez a nap (október 31.) jelentette az újév és a tél, a sötétség kezdetét, a nyár végét, az utolsó aratást. Ez a kelta évkezdő nap, a tél kezdete. Ekkor választották ki a levágásra szánt állatokat.

Hitükben az élt, hogy az előző évben meghalt emberek lelkei megzavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjszakán vándorolnak át a holtak birodalmába. Azt tartották, hogy a túlvilág és az evilág közti határ elvékonyodik, de saját külső és belső világunk között is könnyebben fellibbenthető a fátyol. Az emberek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a szellemek, elsősorban az elhunyt családtagok lelkének vándorlását. Az ír népek hite szerint ilyenkor nem csak az emberi lelkek bolyonganak a föld színén, hanem a föld alól is előbújnak a különböző vidám, csíntalan, de akár ártó és gonosz lények is. A kelta druidák a megszentelt helyeken termékenységi áldozatot mutattak be, általában egy dombon, tisztáson, ligetben. Samhain tűzünnep is, így hagyomány szerint máglyákat gyújtottak, rítusokat tartottak, táncoltak és meséltek a tűz körül.

Samhain gyümölcse és egyik legjelebtősebb jelképe az alma, ezért fogyasztják önmagában vagy borként, de sokszor ajándékoznak almát vagy almából készült ételt, süteményt. Az ókorban ez a gyümölcs a tudást, bölcsességet, halhatatlanságot szimbolizálta. Az elfogyasztott ételekkel és lakomával a halottak előtt tisztelegtek. Jellemző volt, hogy sót, vasdarabot hordtak maguknál, kifordítva vették fel a ruháikat és különböző talizmánokat készítettek a védelemért. A faragott tök elődje a tarlórépa vagy fehérrépa volt, amibe arcot vájtak és lámpásként használták az angol, skót és ír területeken. A lámpás egyrészt fényforrásként szolgált annak, aki kimerészkedett a sötétbe vagy épp vándorolt, másrészt szellemeket és más túlvilági lényeket szimbolizált, ezért védelmet jelentett. Előfordult, hogy az emberek is maszkot és jelmezt öltöttek a szellemek és tündérek megtévesztésére. Az utánzáshoz hozzá tartozott a különféle teremtmények csínytevései, innen a „Trick or treat” kifejezés, amit „Adsz vagy kaps” esetleg modernizálva „Csokit vagy csalunk”-ként fordítanak, hiszen ez az éjszaka a csínytevések éjszakája.

Az ősi ünnep a magyaroknál hasonló módon megőrződött. Az ünnepkor lakomával készültek, külön terítettek a holtak számára. Ételt vittek ki a sírokra, tűzet gyújtottak, énekeltek, regöltek, köszöntötték egymást étellel, itallal. A pásztorok idejében különösen fontos szerepet kapott az ősz ezen időszaka: ilyenkor hajtották máshová a csordát.

Samhain tökéletes lehetőség arra, hogy elengedjük mindazt a rosszat, ártó gondolatot, a múlt sötét árnyait, a nem kívánatos elemet ami egész évben nyomot hagyott az életünkben. Tiszteleghetünk a halottak előtt, de e a jóslás és a megemlékezés ideje is. Ilyenkor készítettek seprűt, maszkokat, jelmezeket, tököt faragtak, mézzel és tejjel kínálták a tündérnépet. Ezek szimbólumai a mai háztartásokban is felelevenednek: koszorút készítünk, gyertyát gyújtunk, meglátogatjuk szeretteink sírját, a természetjárók tobozt, makkot, kökényt, galagonyát, csipkebogyót gyűjtenek ezen időtájt.

Ha kedveled a füstölőket és olajokat kedvező lehet a szantálfa, narancs, menta, eukaliptusz, gyömbér, levendula, pacsuli, fahéj, cédrus, mirha és zsálya használata. Az időszak ásványa a fekete obszidián, a jáspis, ónix, füstkvarc, az opál, a türkiz, a homokkő. Színeit talán sejtheted: a fekete, narancs, lila, piros, arany, barna, sárga. Szimbólumai az alma, az őszi levelek, a kukorica, denevér és fekete macska, a csontok és a varjak. Közéjük tartozik még a halál, a kísértetek, a tölgyfa és levele, a gránátalma, a tök, a madárijesztő, a kasza és a fogyó hold.

Étele-itala és növényei: az alma és almabor, a hús (főleg a sertéshús), a forralt bor és cider, a különböző magvak az újjászületést szimbolizálva, a gránátalma, a különböző tökfélék és magjaik, a kukorica, a krumpli és a kenyér, a mandula, a bazsalikom, a körömvirág, a fahéj, a fokhagyma, az üröm, a fenyőtű, a bogáncs, a ruta, a napraforgó szirmai és magjai, a mandragóra.

Állata a szarvas, a macska, a denevér, a bagoly, a sakál, az elefánt, a kos, a skorpió, a varjú, a gém és a vörösbegy.

Ha jól megfigyeljük, nagyon sok hasonló vonás megtalálható mindennapjaink és az ősi kultúrák között. Úgy gondolom, ha nem is mindenestől, de szimbolikájában érdemes feleleveníteni ezeket, hiszen valamikor őseink is természeti népek voltak, nem kell messze visszamenni, már nagyanyáink, dédanyáink életében is sokkal nagyobb szerepet kapott az aratás, a kukorica és a búza betermelése, a fák metszése, a természet jelképei.

Bárhogy is tisztelgünk őseink előtt, áldást kívánok mindenkinek. Az édesanyáknak sok természetesen meginduló és könnyű szülést, a nőknek szárba szökkenést, a férfiaknak erőt.

Legyen csodálatos napotok!

A segítő kompetencia

Nagyon sokat gondolkoztam a blog, a facebook oldal elindításában, de akkor is, amikor a dúlaképzésre jelentkeztem. Tudtam, nálam valószínűleg tapasztaltabbak, idősebbek, de lehet a témában szakképzettebbek, orvosok, nővérek, szülésznők is lehetnek jelen. (Megjegyzem, abszolút helytálltam mind koromat, élményeimet, tapasztalataimat, tudásomat tekintve.) Miért lennék én jó a témában, miért érdekel ez ennyire, miért hallgatnának meg mások úgy, hogy még nem szültem, ahogy a drága édesanyák szokták mondani, nem adtam életet másik embernek?

Valóban nem, a szülésnek csak a másik oldalát tapasztaltam eddig: megszülettem. Márpedig lánynak. Ugyanúgy megéltem a gyerekkort, a kamaszkort, én is menstruálok, küzdök a PMS tüneteivel, hajózok saját hangulatom hullámain, sírok, eszem-iszom, akárcsak bárki más. Elmondhatom magamról, hogy neveltem már gyereket, mégpedig más gyerekét. Tanítottam állni, járni, enni, etettem, hozzátápláltam, pelenkáztam, fürdettem, mértem lázat, töröltem három gyerek hányását, tanítottam a szobatisztaságot, mostam telepisilt ágyneműket és sorolhatnám a végtelenségig. Más gyerekét annyiból nehezebb nevelni, bizony nehezebb, mert ott nézik a minőséget. Hogy jól csinálod-e. Pláne, ha pénzt kapsz érte, akkor főleg. Viszont még nem szültem.

Tudom-e milyen szülni? Nyilván azon kívül, amit megtanultam a képzésen, mások tapasztalatán, az elolvasott könyvek ismeretanyagán, a rengeteg videó megnézésén, a sok-sok cikken, statisztikán kívül: nem tudom. (Igyekszem az arányokon változtatni :))
De tudja-e az a szülésznő, főorvos, aki programozott császárral szült? Vagy az, aki előnyben részesíti az indokolatlan mesterséges oxitocin használatát? Jónak tartja a gátmetszést? Netán az indokolatlan császármetszést? Sőt, pimasz leszek: jobban tudják a férfi orvosok? Ők is lexikális, tapasztalati és a protokoll szerinti utasítások, ismeretek után cselekszenek, nem látnak a kismama fejébe, lelkébe, legfeljebb igyekezhetnek jóindulattal, odaadással, szeretettel döntéseket hozva tekintettel az édesanyára és a babára.

Nem kell ahhoz szülni, hogy tudjam, a nők képesek gyermeküket természetes, hüvelyi úton világra hozni a legjobb körülmények és normális várandósság mellett. Vagy hogy tudjam a mesterséges oxitocin vagy az epidurál kockázatait. Netán anatómiai szempontból tisztában legyek azzal mennyit számít, ha normál körülmények között az édesanyát hagyják mozogni, testhelyzetet váltani, esetleg enni, inni. És noha nincsen kompetenciám világra segíteni senkit, a támogató szerepéhez nem kell sem diploma, sem orvosi végzettség, sem a szülés saját élménye. Egy édesapa is lehet nagyszerű segítő, akárcsak egy nagymama vagy az édesanyához közelebb álló személy, barátnő is. Megfelelő forrásból, megfelelő tudásra szert tett unokatestvérek, szomszédasszonyok, lényegében akárki tud hasznos segítséggel, támasszal vagy akár vigasszal szolgálni.

A mai napon rám pirítottak, hogy még nem szültem. Azért mert rávilágítottam arra a tényre, hogy sokszor nincs külön indok a burokrepesztésre, a császármetszésre és egyéb beavatkozásra viszont valóban van olyan élethelyzet, amikor ezek alkalmazása szükséges vagy javíthat az események haladásán, kimenetelén. Az érmének mindig két oldala van, mérlegelni pusztán azt kellene, hogy a beavatkozással vagy a beavatkozás hiányával ártanak-e többet, kell-e vagy sem, esetleg van-e bármi veszélye a várakozásnak, rábízni a dolgokat a természetre. Megdöbbentem, hiszen mindig azt vallottam, hogy a tudás érték, hatalom, előre viszi az embert, az új információtól vagy a lehető legtöbb információ ismeretétől nem kell félni: egy adott helyzetben minél többet tud az ember, annál felkészültebb lehet (nyilván, mivel társas emberek vagyunk, a felkészültség hiába, ha nem kapunk fizikai és lelki támaszt egy stresszhelyzet vagy konfliktus során). És bár való igaz, az ősi indián népeknek éppen a lexikális tudás hiánya jelentette a segítséget, ha úgy vesszük akkor ott, ez volt a tudás: rábízták magukat az anyatermészetre; nem félték az életet, a fájdalmat, a halált. Napjainkban, amikor a legtöbb szülés modernizált környezetben, orvosok között, kórházban történik, nem tehetjük ezt meg, szükség van a tudásra és ráadásul a lehető legtöbb tudásra ahhoz, hogy döntéseket tudjunk hozni. Hinni kell a női erőben, az asszonyi erőben, az anyai erőben, a természet erejében.
A tudás hatalom.

Full Moon Milk Bath

A következőt megosztom veletek, mert jár a kényeztetés!

Energiafeltöltő telihold tejfürdő rituálé

4 bögre (cup - általában 250 ml) nyers mandulatej

1/4 bögre himalájai só

1 bögre rózsaszirom

5 csepp levendula olaj

5 csepp rózsa olaj

A kádba engedj meleg vizet. Add hozzá a sókristályokat, miközben a kád megtelik, lehetővé téve, hogy feloldódjon, mielőtt beleülnél. Ezután öntsd bele a tejet, a rózsaszirmokat, az esszenciális olajokat. Gyújtsd meg a kedvenc gyertyádat, hallgasd a kedvenc zenédet és elmélkedj arról, hogy mit remélsz megnyilvánulni a telihold energiáitól. 

Innen.