Fantasztikus,
energikus hét ez a mostani: telihold, Mindenszentek, Halloween,
Samhain... Micsoda?
Kezdjük
talán az elterjedtebbel. Mindenszentek az üdvözült lelkek
emléknapja, a katolikus keresztény világ november 1-jén ünnepli.
Az ünnep 741-ben III. Gergely pápa idején jelent meg először,
835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismert
ünnep.
Nem
tévesztendő össze a halottak napjával, amit egyháztanilag a
szenvedő Egyház a következő napon, tehát november 2-án az
elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben
lévő hívekért. Az angolszász országokban a Mindenszentek napját
megelőző este október 31-e, ez az egyre divatosabb halloween
ünnep, más néven „all hallows' evening” (minden szent estéje),
amit már egyre több fantasy film és sorozat beépített a
szókincsébe.
A
mindenszentek ünnepe a katolikus egyház saját ünnepe. A kelta
Samhain pogány ünnepet az ókereszténység elítélte, noha a
kelta népek számára ez a nap (október 31.) jelentette az újév
és a tél, a sötétség kezdetét, a nyár végét, az utolsó
aratást. Ez a kelta évkezdő nap, a tél kezdete. Ekkor
választották ki a levágásra szánt állatokat.
Hitükben
az élt, hogy az előző évben meghalt emberek lelkei megzavarhatják
az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az
éjszakán vándorolnak át a holtak birodalmába. Azt tartották,
hogy a túlvilág és az evilág közti határ elvékonyodik, de
saját külső és belső világunk között is könnyebben
fellibbenthető a fátyol. Az emberek ételt és állatot áldoztak,
hogy megkönnyítsék a szellemek, elsősorban az elhunyt családtagok
lelkének vándorlását. Az ír népek hite szerint ilyenkor nem
csak az emberi lelkek bolyonganak a föld színén, hanem a föld
alól is előbújnak a különböző vidám, csíntalan, de akár
ártó és gonosz lények is. A kelta druidák a megszentelt helyeken
termékenységi áldozatot mutattak be, általában egy dombon,
tisztáson, ligetben. Samhain tűzünnep is, így hagyomány szerint
máglyákat gyújtottak, rítusokat tartottak, táncoltak és
meséltek a tűz körül.
Samhain
gyümölcse és egyik legjelebtősebb jelképe az alma, ezért
fogyasztják önmagában vagy borként, de sokszor ajándékoznak
almát vagy almából készült ételt, süteményt. Az ókorban ez a
gyümölcs a tudást, bölcsességet, halhatatlanságot
szimbolizálta. Az elfogyasztott ételekkel és lakomával a halottak
előtt tisztelegtek. Jellemző volt, hogy sót, vasdarabot hordtak
maguknál, kifordítva vették fel a ruháikat és különböző
talizmánokat készítettek a védelemért. A faragott tök elődje a
tarlórépa vagy fehérrépa volt, amibe arcot vájtak és lámpásként
használták az angol, skót és ír területeken. A lámpás
egyrészt fényforrásként szolgált annak, aki kimerészkedett a
sötétbe vagy épp vándorolt, másrészt szellemeket és más
túlvilági lényeket szimbolizált, ezért védelmet jelentett.
Előfordult, hogy az emberek is maszkot és jelmezt öltöttek a
szellemek és tündérek megtévesztésére. Az utánzáshoz hozzá
tartozott a különféle teremtmények csínytevései, innen a „Trick
or treat” kifejezés, amit „Adsz vagy kaps” esetleg
modernizálva „Csokit vagy csalunk”-ként fordítanak, hiszen ez
az éjszaka a csínytevések éjszakája.
Az
ősi ünnep a magyaroknál hasonló módon megőrződött. Az
ünnepkor lakomával készültek, külön terítettek a holtak
számára. Ételt vittek ki a sírokra, tűzet gyújtottak,
énekeltek, regöltek, köszöntötték egymást étellel, itallal. A
pásztorok idejében különösen fontos szerepet kapott az ősz ezen
időszaka: ilyenkor hajtották máshová a csordát.
Samhain
tökéletes lehetőség arra, hogy elengedjük mindazt a rosszat,
ártó gondolatot, a múlt sötét árnyait, a nem kívánatos elemet
ami egész évben nyomot hagyott az életünkben. Tiszteleghetünk a
halottak előtt, de e a jóslás és a megemlékezés ideje is.
Ilyenkor készítettek seprűt, maszkokat, jelmezeket, tököt
faragtak, mézzel és tejjel kínálták a tündérnépet. Ezek
szimbólumai a mai háztartásokban is felelevenednek: koszorút
készítünk, gyertyát gyújtunk, meglátogatjuk szeretteink sírját,
a természetjárók tobozt, makkot, kökényt, galagonyát,
csipkebogyót gyűjtenek ezen időtájt.
Ha
kedveled a füstölőket és olajokat kedvező lehet a szantálfa,
narancs, menta, eukaliptusz, gyömbér, levendula, pacsuli, fahéj,
cédrus, mirha és zsálya használata. Az időszak ásványa a
fekete obszidián, a jáspis, ónix, füstkvarc, az opál, a türkiz,
a homokkő. Színeit talán sejtheted: a fekete, narancs, lila,
piros, arany, barna, sárga. Szimbólumai az alma, az őszi levelek,
a kukorica, denevér és fekete macska, a csontok és a varjak.
Közéjük tartozik még a halál, a kísértetek, a tölgyfa és
levele, a gránátalma, a tök, a madárijesztő, a kasza és a fogyó
hold.
Étele-itala
és növényei: az alma és almabor, a hús (főleg a sertéshús), a
forralt bor és cider, a különböző magvak az újjászületést
szimbolizálva, a gránátalma, a különböző tökfélék és
magjaik, a kukorica, a krumpli és a kenyér, a mandula, a
bazsalikom, a körömvirág, a fahéj, a fokhagyma, az üröm, a
fenyőtű, a bogáncs, a ruta, a napraforgó szirmai és magjai, a
mandragóra.
Állata
a szarvas, a macska, a denevér, a bagoly, a sakál, az elefánt, a
kos, a skorpió, a varjú, a gém és a vörösbegy.
Ha
jól megfigyeljük, nagyon sok hasonló vonás megtalálható
mindennapjaink és az ősi kultúrák között. Úgy gondolom, ha nem
is mindenestől, de szimbolikájában érdemes feleleveníteni
ezeket, hiszen valamikor őseink is természeti népek voltak, nem
kell messze visszamenni, már nagyanyáink, dédanyáink életében
is sokkal nagyobb szerepet kapott az aratás, a kukorica és a búza
betermelése, a fák metszése, a természet jelképei.
Bárhogy
is tisztelgünk őseink előtt, áldást kívánok mindenkinek. Az
édesanyáknak sok természetesen meginduló és könnyű szülést,
a nőknek szárba szökkenést, a férfiaknak erőt.
Legyen
csodálatos napotok!